Riasztó, mint a fölmorajló tengerÉs mint a végtelen hó épp olyan.Álarca mélyén bús Halál rohan -Jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember
Remegve ejtem lelkemet elébe.A szívem hallgatom - kopog-e még?És megunom ez egyhangú zenét,Pedig de jó, ha ver és nincsen vége.
Úgy érzem,…
Ha a mondat közepén csönd keletkezik, egy kicsinyke, félre nem érthető csönd, az olyan, mintha megnyílna halkan egy ajtó, s az ember betekintést nyer oda, ahol fontos dolgok éppen most születnek.
(Ancsel Éva)
Sejtelmes lebegés, fájdalmas mámor, tünékeny pillanat, tündöklő zápor. Könnyező játék, röpködő fények, kavargó álmok, éhező lélek. A ma is nehéz volt, s hiába a könnyek, hiába törlöm le, holnap sem lesz könnyebb.